Nézem ezeket a videókat. Nézem, és az egyházra gondolok. Milyen teret, milyen hátteret jelent nekem, nekünk. Jelenti-e a legtermészetesebb közeget, hogy nem is töprengünk rajta, csak éljük, olyan magától értődően, ahogy levegőt veszünk.  Így kellene léteznünk benne. 
Mi a pünkösd, az egyház születésnapja? Mi a Lélek, hogyan működik? Hogyan találkozom vele a mindennapjaimban...?
Nézem ezeket a papokat, akik a pünkösdről beszélnek. Kollégáim mindannyian.
Nézem az arcokat, a mosolyokat, a gesztusokat, a szempillák rebbenését, figyelem a hangok színeit, a módot, ahogyan összefűzik a szavakat. Ahogy előjönnek a személyes tartalmak és élettel töltik meg a mondatokat.
Nem megy másképp, csak őszintén , teljes nyíltsággal felvállalva, akik vagyunk, a tökéletlenséggel, a rászorultsággal, az esendőséggel együtt. Nem megy másképp. A világ nem fogadja be már sokáig a formalitást, a látszatot. A kiüresedett formák eltűnnek. Sírhatunk felettük, vagy megpróbálhatjuk újra megtölteni, esetleg átfogalmazni őket. Gondolhatjuk sokféleképpen vagy vitatkozhatunk róla: belefér. A Lélek befogad, átölel, áthat. Helyet ad. 
Kérdés, mi adunk-e helyet egymásnak.

https://www.youtube.com/watch?v=krKSbQ-sD7w

https://www.youtube.com/watch?v=dU2lcT-84N4

https://www.youtube.com/watch?v=Hb3rrGjH4fQ

https://www.youtube.com/watch?v=lZiOnw8ibSM

https://www.youtube.com/watch?v=1tcNX0EYjdk

https://www.youtube.com/watch?v=-fOiJ60tHZU

https://www.youtube.com/watch?v=36rfMs8XuFI